Egyre több adat bizonyítja, hogy a SARS-CoV-2 vírus megfertőzi a hasnyálmirigy inzulint termelő béta-sejtjeit és ezáltal befolyásolja a cukorbetegek állapotát.

Az egyéb antidiabetikus kezelésekhez adott dapagliflozin a hemoglobin A1c szintek javításával segíthet a 2-es típusú diabetesben szenvedő gyermekeknek, serdülőknek és fiatal felnőtteknek.

Egy félautomata inzulinadagoló rendszer a hipoglikémia kockázata nélkül javítja a glikémiás kontrollt az 1. típusú diabétesszel élő, 1-7 éves korú kisgyermekeknél.

Az 1-es típusú diabétesszel élő felnőttek kezeléséről szóló, nemrégiben közzétett konszenzusos nyilatkozatban összehasonlítják az 1-es típusú diabeteses felnőtt populáció kiterjedten foglalkozik az egyedi klinikai szükségletekkel.

A 2-es típusú diabetesben szenvedő, krónikus vesebetegségek javasolt a nátrium glukóz kotranszporter-2 (SGLT2) gátlók és a glukagon-like peptid-1 (GLP-1) receptor agonisták alkalmazása.  

Egyre több megnyugtató tény - köztük két mostani kutatás is - jelzi, hogy az 1-es típusú diabetes fennállása esetén átlagosan nem nagyobb a COVID-19 fertőzés kockázata az átlagnépességben mért kockázathoz képest.

A diabetes különféle mechanizmusokon keresztül a COVID-19 gyorsabb progresszióját és súlyosabb kimenetelét eredményezi (és ezért független kockázati faktornak tekintendő), de most felmerült, hogy a hasnyálmirigy sziget-sejtjei közvetlenül is károsodhatnak.

Amikor a betegek sürgős ok miatt keresik fel a háziorvosi rendelőt és a sürgősségi felvételi osztályt, ezt gyakran hasi fájdalom miatt teszik. 

A diabetes mellitus elősegíti a szívelégtelenség kialakulását, és rontja a ko­szorúérbetegek kórjóslatát. A diabetesszel kapcsolatos szívelégtelenség kezelése a jövőben a tápanyag-hasznosítás vagy az oxidatív stressz be­folyásolására irányulhat. A nem alkoholos zsírmáj a diabeteshez társuló szívelégtelenség kórjósló markere és fontos terápiás célpont is lehet.

Friss adatok szerint az inzulin-pumpa és a folyamatos vércukor-monitorozás kiterjedt használata ellenére az 1-es típusú diabeteses amerikai állampolgárok mindössze 20%-ánál sikerül elérni az optimális glikémiás kontrollt. Annak ellenére, hogy egyre kiterjedtebben használják az olyan technikákat, mint az inzulin pumpa és a folyamatos vércukor-monitorozás (CGM).